Dekrétumok

Szent László Király Dekrétumai

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Szent László Király

Dekrétomainak Első Könyve

 A teremtő Isten és a mi Urunk a megváltó Jézus Krisztus kegyelme velünk.

 1. § Az ő megtestesülésének ezer kilenczvenkettedik esztendejében, május hava huszadik napján lőn szent zsinat Szabolcs városában, melyet a magyarok nagy keresztyén királya, László, ül vala országának valamennyi főpapjával és apáturaival és minden jobbjaival, mind az egész papság és nép jelenlétében. A mely szent zsinat szerze törvény szerint és dicséretesen ily végzéseket.

1. Fejezet a másodnős papokról és diakonusokról

Parancsoljuk, hogy a másodnős papok és diakonusok és a kik özvegygyel vagy urahagyott asszonynyal keltek egybe, bocsássák el azt magoktól, és bünbánat után térjenek vissza az ő papságok rendjébe.

1. § A kik pedig a tiltott házasságtól elállani nem akarnának, azok a kánoni törvény szerint alacsonyabb rendre lépjenek alá.

 2. § És parancsoljuk, hogy az elbocsátott asszonyokat adják vissza az ő rokonságuknak; és mivel nem valának törvényes társak, legyen szabad házasságra menniök.

 

2. Fejezet azokról szól, a kik szolgálóleányt vesznek feleség gyanánt

Ha pedig valamely pap az ő szolgálóleányát vette társul magához feleség gyanánt, adjon tul rajta; mit ha nem akarna, adják e mégis, és az árát vigyék a püspöknek.

 

3. Fejezet a papoknak ideiglen adott engedelemről, hogy feleségökkel maradhassanak

Az olyan papoknak pedig, a kik első és törvényes házasságban élnek, minthogy a szeretet kötötte és a szent Lélek birta egybe őket, ideiglen való engedelmet adtunk, mig az apostoli szent atya adna tanácsot rólok nekünk.

 

4. Fejezet arról, ha a püspök enged azoknak, a kik tiltott házasságukat felbontani nem akarják

Ha pedig valamely püspök vagy érsek, megvetvén a zsinat végzését, engedne annak, a ki tiltott házasságát felbontani nem akarja, vagy javallaná az ő cselekedetét, avagy egyházat adna neki, vagy megengedné hogy papi rendje tisztéhez tartozandó valami dologban eljárjon, itélje meg a király és itéljék meg püspöktársai, a mint jónak látják.

1. § De ha a főesperes lenne elnéző a püspök tudtán kivül, vagy a pap annak megegyezésével maradna meg az ő vétkes állapotjában, tegyen itéletet a püspök szabad akaratja szerint.

 

5. Fejezet az egyháznak igért adomány meg nem adásáról

Akárki épit házat Istennek és ahoz adományt igér, de igéretét nem teljesiti, elsőben is a püspöknek legyen hatalma annak teljesitését követe által sürgetnie; kinek ha valaki ellenemond, és ellenemondván a követet megveri, legyen birája a király.

 

6. Fejezet az egyház javainak a pap gondatlansága miá való vesztéről

Valaki a papok közül az egyház javait az ő tulajdon házához viszi és ottan eladja, vagy gondatlanságból elvesztegeti, téritse meg az egyháznak háromszor.

 

7. Fejezet a háboru időkben elpusztult templomok felépitéséről

A háború időkben elpusztult vagy leégett templomokat épitsék fel a hivek a király parancsolatjából; kelyheket és öltöző ruhákat a király költségén vegyenek; könyvekről gondoskodjék a püspök.

 

8. Fejezet a régiség miá romba dült templomokról

A régiség miá romba dült templomokat épitse meg a püspök.

 

9. Fejezet az izmaelita kalmárokról

Ha az izmaelitáknak nevezett kalmárok között volnának olyanok, a kik a keresztség után környülmetélkedvén, visszatértek az ő régi törvényökre, távoztassák el székeiktől és telepitsék más falukra őket.

1. § A kik pedig itélet szerint bünteleneknek találtatnak, azok az ő tulajdon székekben vagy házaikban maradjanak.

 

10. Fejezet a zsidókról, ha keresztyén asszonyt vesznek társul magokhoz

Ha zsidó keresztyén asszonyt veszen társul magához, vagy valamely keresztyén személyt szolgaságban tart az ő házánál, vegyék el tőle és adják vissza annak szabadságát; a ki pedig eladta volt, attól az árát vegyék el és legyen az a püspökök jövedelme.

 

11. Fejezet azokról szól, a kik vasárnap és ünnepeken templomba nem mennek

Valaki vasárnap vagy nagyobb ünnepeken el nem megyen a község templomába, csapják meg.

1. § Ha pedig a falu távolabb esik és a falu népe el nem mehet a templomba, mégis egy közülök menjen el mindnyájak képében, kezében a bottal, és vigyen az oltárra gyertyát meg három kenyeret.

 

12. Fejezet a mondott ünnepnapok megtartásáról

Ha valaki e napokon vadászni talál, vegyék el ebeit és a lovát; de lovát ökrön válthassa meg.

1. § Ha pedig pap vagy egyházi személy vadászna, veszitse el egyházi rendjét, miglen eleget teend vétkeért.

 

13. Fejezet a parázna asszony megöléséről

Valaki mással paráználkodó feleségét megöli, Istennek adjon számot róla; és ha kedve tartja, vegyen mást feleségül.

1. § De ha valaki az asszony közelvalói közül ellene kelne, hogy igaztalanul ölte volna meg, biró eleibe vigyék a dolgot; és minden módon arról tudakozzanak a szomszédoktól, ha gyülölségben és utálatban lett volna-e az ő férje előtt, avagy az ő paráznasága felől valami gyanuság támadott volna-e már előbb? és a biró itéljen benne igazság szerint.

 

14. Fejezet arról, a ki gyertyát engedelem nélkül viszen el

Ha valaki az ő papjának és társainak engedelme nélkül gyertyát viszen el, tiz pénzen váltsa meg azt a kezét, a melylyel orzott.

 

15. Fejezet arról, a ki kalmárkodás okáért ront ünnepet

Valaki vasárnap vagy nagyobb ünnepeken templomba nem megyen, hanem kalmárkodik, lovát veszitse el.

 

16. Fejezet a vasárnap megszegéséről

A szent zsinat parancsolja, hogy a ki vasárnap vásárt üt, bontsa el sátorát, a mint állitotta.

1. § Ha pedig ellenkezik, ötvenöt pénzt fizessen.

 

17. Fejezet a jövevény egyházi személyekről

Ha valamely jövevény egyházi személy az ő püspökének ajánló levele nélkül jövend e hazába, törvénynyel avagy tanuvallás által kell meglátni, hogy nem talán barát vagy valami gyilkos legyen-é, avagy micsoda szerzetnek vallja magát.

 

18. Fejezet egyházi személyek egy helyben való megmaradásáról

Ha valamely egyházi személy, e hazában jövevény, valamely püspökhöz vagy ispánhoz áll, és az ő ura jól bánik vele és a szegődség szerint tartja őt, semmiképen el ne hagyja azt ha távozni akarna, mig a szenvedett igaztalanságról való panaszát a király nem hallja.

 

19. Fejezet mikor a nép az ő templomát megveti és elhagyja

Ha valamely falu népe elhagyván az ő templomát, más helyre költözik, a püspök hatalma és király parancsolatja kényszeritse visszaszállani oda, a honnan eltávozott.

 

20. Fejezet a paráznaságon kapott asszonyról

Ha valaki az ő feleségét paráznaságon kapván törvény eleibe viszi, tartson az asszony bünbánatot a kánoni rendelések szerint és bünbánat után fogadja vissza férje, ha akarja; ha pedig nem, hát maradjanak házasságkivül, a meddig mindkettő életben leend.

 

21. Fejezet miképen tartsák magokat az apátok az ő püspökeikhez

Az apátok, mint az atyák végezték vala, maradjanak meg alázatosan az ő püspökeik kormányzása alatt, a kiknek földi határában vannak.

1. § És a püspökök nem egyszer egy esztendőben, hanem gyakorta látogassák meg a kolostorokat és vizsgálják meg, micsoda mérsékletes életet és társalkodást folytatnak a szerzetesek. A szerzetbe lépők, valamely kolostorhoz akarják, ahoz ajánlják magokat javaikkal egyben; hasonlóképen az apáczák is az ő kolostoraikhoz.

2. § De ennekutána bizonyos tartózkodás helyének megnevezése nélkül szerzetest vagy apáczát a rendbe felvenni, se püspök, se apát ne merjen.

 

22. Fejezet a pogány módra áldozók büntetése

A ki pogány módra kutak mellett áldoz, avagy fának és forrásnak és kőnek ajándokot ajánl, akárki legyen, egy ökörrel bünhödjék érte.

 

23. Fejezet az egyháznak adott javakról

Valaki az ő javait vagy jószágát valamely egyháznak adta, semmi okon attól elvonni és másiknak adni ne merje.

 

24. Fejezet egyházi javak megtalálásáról

Egyházak javait, bárhol találtassanak meg, akár más egyházaknál, akár uraknál, annak az egyháznak adják vissza, a melyik előbbször birta vala.

 

25. Fejezet az ünnepek megszegéséről és a hivek holt testének eltakaritásáról

A ki meg nem szenteli a vasárnapot és az ünnepnapokat meg nem tartja, vagy a kántornapokon és ünnepek estin nem bőjtöl, avagy nem a templom mellé temeti az ő halottjait: tizenkét napon át vezekeljen kenyéren és vizen, kalodába zárva.

1. § Ha valamely ur az ő szolgája testét, vagy a falusbiró a helybeli szegény vagy jövevény halottat a templomhoz nem viteti, azonképen vezekeljen.

 

26. Fejezet arról, ha zsidó, ünnepnapon dolgozik

Ha valaki vasárnap vagy más nagyobb ünnepen talál zsidót munkában, tehát hogy a keresztyénség meg ne botránkozzék, valamely szerszámmal a zsidó dolgozott, azt veszitse el.

 

27. Fejezet az apátok szabad népeinek tizedadójáról

Az apátok az ő szabad népeiken engedjenek tizedet a püspököknek.

 

28. Fejezet a tüzes vas és forró viz próbájánál való tanuságról

Valahányszor vizzel vagy vassal való itélettétel leszen, legyen ott három alkalmatos tanu, hittel próbált emberek, a kik mind az ártatlannak ártatlanságát, mind pedig a vétkesnek vétkét megbizonyitsák.

1. § A vastól két pénz, a viztől egy pénz járjon a papnak.

 

29. Fejezet a templomon kivül való misemondásról

Egy pap se merjen misét mondani templomon kivül, hanem ha történetesen utazás okából szükség hajtja reá.

1. § De ha csak uti társa kényszeriti őt, akkor szünjék meg papi tisztétől, és a ki rákényszeritette, ötvenöt pénzt fizessen.

2. § Utazás közben pedig sátor alatt legyen szabad isteni szolgálatot tartani.

 

30. Fejezet a szabadok tizedadójáról és az egyház szolgálatába való szegődésökről

A püspökök vegyenek tizedet a szabadoktól.

1. § A szabadokkal pedig, akármely püspökhöz vagy ispánhoz állottak légyen, ugy bánjanak azok, a mint nekik tetszik, mindazonáltal az ő szabadságok épségben maradjon.

2. § De a kiket lelki idvességért szabaditottak fel, oly okkal mégis, hogy az egyháznak szolgáljanak, azok senkinek másnak, hanem egyedül a papnak adjanak tizedet.

 

31. Fejezet a hushagyatról

Az olaszok, kik a magyarság törvényes szokását követni nem akarják, tudniillik hogy ők, mikor a magyarok már elhagyták a husnak ételét, még azután hétfőn és kedden is hust esznek, ha azt mondják, hogy a mi jobb szokásunk nekik nem kellemetes: menjenek, a hová akarnak.

 

32. Fejezet hajadon leányon vagy asszonyon való erőszaktételről

Valaki hajadon leányon vagy asszonyon, egyik faluból a másikba menő utjában erőszakot teszen, ugy bánja meg, mintha embert ölt volna.

 

33. Fejezet más püspökség határában levő barmok tizedéről

Ha valamely püspök más püspökség határában ellett barmokból veszen tizedet, adja negyedrészét az ő püspökségében lakó papoknak.

 

34. Fejezet a lator asszonyok és boszorkányok meglakoltatásáról

A lator asszonyok és boszorkányok ugy lakoljanak, a mint a püspök jónak látja.

 

35. Fejezet arról, hogy miképen járuljon az apát vagy szerzetes a királyhoz vagy a püspökhöz csókadásra

Ha valamely apátságban a királynak vagy püspöknek történik látogatása, az apát és a szerzetesek ne járuljanak csókadásra a király vagy a püspök eleibe a templomban, hanem felmenvén a kolostorba és ottan renddel állván, várják a király vagy a püspök csókját.

1. § Az apát pedig engedje a királyt vagy a püspököt a kolostorba lépni, a hány emberrel és a kikkel nekik tetszik.

 

36. Fejezet az apát vagy szerzetes udvarlásáról a királynál

Ha pedig történik, hogy valamely apát vagy szerzetes jő a király udvarába, ne menjen a királyt köszönteni az Isten házában, hanem minekutána onnan kijött volna, a maga házában vagy sátorában köszöntse őt.

 

37. Fejezet az ünnepi szent böjtök megtartásáról

Végezte pedig ezen szent zsinatban tisztelendő László király, és valamennyi püspök javallásával törvénybe ment, hogy boldog István király bőjtit és Gellért püspökét, a mely napon mártiromságot szenvedett, megtartsák, és három napot szenteljenek szent Mártonnak.

1. § És a mit az ő apja bátyja, Endre király, mind ama püspökökkel, kik akkor voltanak, fogadott és rendelt vala, azt e nagy keresztyén király sem akará eltörölni, sőt inkább megerősitette: ugymint három napi bőjtöt szent Péter ünnepe előtt.

 

38. Fejezet a szent ünnepek megüléséről

Esztendőn által pedig ezeket az ünnepeket kell megülni: Nagykarácson napját, szent István első mártir napját, szent János evangyélista napját, Aprószentek napját, Kiskarácsont Vizkeresztet bőjtjével együtt, Gyertyaszentelő Boldogasszony napját, Husvétkor négy napot, szent György mártir napját, Filepet Jakabot böjtjével együtt, a szent keresztnek megleletét, Áldozó csütörtököt, Pünkösdkor négy napot, Keresztelő szent János napját, Péter és Pál apostolokat egy napon, szent Jakab napját, szent Lőrincz napját, Nagyasszony napját szent István király napját, szent Bertalan napját, Kisasszony napját, a szent keresztnek felmagasztalását, szent Máté apostol és evangyélista napját, szent Gellért püspök napját, szent Mihály árkangyal napját, szent Simont és Júdát, Mindszentek napját, szent Imre herczeg napját, szent Márton, szent András, szent Miklós, szent Tamás apostol napját; és mindegyik egyház ülje meg az ő szentjének és temploma felszentelésének ünnepét.

 

39. Fejezet a kalandosban ülő apátokról és szerzetesekről

Apátok vagy szerzetesek ne üljenek a kalandosbeli társak közzé, hanem az apát vegye kezéhez adományaikat a kolostorban, és oszsza annak rendje szerint a szerzeteseknek.

 

40. Fejezet azokról, a kik a tizedet eltagadják

A püspök mindenből tizedet vegyen, de ily módon: a püspök poroszlója kérdezze meg a termés vagy a barmok gazdájától, mennyije vagyon? és ha hiszen az ő szavának, szedje a tizedet a szerint; ha pedig nem hiszen, esküdtesse meg és azután tizedeljen. Gabonában pedig el ne fogadjon elegyest, hanem külön-külön szedje.

1. § És ha valaki, a püspök poroszlóján kivül más, a termés gazdáját letett hite után hamis esküvőnek mondja, számlálják meg a termést a király meg az ispán poroszlója előtt: és ha a gazdát vétkesnek tapasztalják, legyen övé csak a tized, és kilencz rész adjanak a püspöknek.

2. § De ha ki felszólalt vala, maga marad a hazugságban, ugyanazon törvény szerint fizessen vétkeért. Ha nincs a miből megváltsa magát, adják el szolgaságra őt egyedül, gyermekei nélkül.

3. § Mind az egész tizedadót be kell pedig szedni karácsonyig.

4. § A fiu, ki apja házában lakik, vagy a szolga, ne külön, hanem az apával együtt adjon tizedet.

5. § De oly fiaktól és szolgáktól, a kik külön kenyéren vannak, valamijek vagyon, mindenből tizedet vegyenek.

6. § Ha pedig valaki nyakaskodik, és megkérdeztetvén a tizedről, nem akar a püspök poroszlójának vallani, akkor a poroszló alkalmas tanuk jelenlétében tizedeljen annyit, a mennyit igazságosnak lát. Lenből vagy kenderből annyit vegyen, a mennyit marokkal a földhöz szorithat. Ha cséplett gabonát talál, tiz vederig semmit ne vegyen belőle; ha husz vagy annál több vederre való leszen, tizedelje meg.

 

41. Fejezet a királyi palotára jövő peresekről

Ha valamely nemes vagy vitéz, avagy az ispánok közül valaki az udvar eleibe hozván ügyét, a királyi palotában az ő peresével törvényt nem áll, és mikor a kiáltó hivja, haza ment a király engedelme nélkül, veszitse el perét és azonfelül ha mit a másiktól elvett volna, adja meg kétszer.

 

42. Fejezet arról, a ki a király vagy a biró pecsétjét meg nem becsüli

Ha valaki a király pecsétjét küldi másra és maga meg nem jelenik az udvarnál, veszitse el perét és fizessen öt pénzt birságul: és valahányszor ujra miveli azt, mindannyiszor öt pénzt fizessen.

1. § Ha pedig a biró pecsétjét küldi és nem jövend, száz apró pénz legyen a birsága.

 

 

Szent László Király Dekrétomainak Második Könyve

1. Fejezet arról, ha akármely főember közelvalója lop

A kegyességes László király idejében gyülekeztünk egybe mi, Pannónia országának jobbjai mindnyájan, a szent hegyen, és módot keresénk benne, miképen lehetne a gonosz emberek szándékát megakadályoztatnunk és előmenetelt szereznünk a mi nemzetünk ügyének.

1. § Mindenekelőtt végeztük és esküt mondtunk reá, hogy akármely főember közelvalója találtatnék lopás vétkében egy tyuk áránál feljebb, senki semmiképen el ne rejthesse vagy meg ne oltalmazhassa azt.

2. § Tetszett azt is végeznünk, hogy magát a tolvajt, ha csak templomba nem jutand, akaszszák fel és minden vagyona veszszen utána. És ha ki megfogta vala, annak vigyázatlanságából menekedik a templomba, vagy a király udvarába, vagy a püspök lábaihoz, ne nyerjen elégtételt a lopásért, a ki nem vigyázott.

3. § Ha pedig kezese kezén szabadul meg, ment legyen ugyan az akasztófától, de mindazonáltal a kezessel együtt adják el szolgaságra az ország más részébe és javai a királyi kincstárra szálljanak.

 

2. Fejezet arról, ha szolga lop

Ha szolgát érnek lopáson rajta és meg nem válthatja magát ára szerint, vágják le az orrát, hacsak templomba, vagy a király udvarába, vagy a püspök lábaihoz nem menekedik. És ha megmenekedett, ne nyerjen elégtételt a lopásért az, a ki fogta.

1. § Ha pedig másod ízben fogatik meg azon módon, akaszszák fel.

 

3. Fejezet a tolvaj megkötözéséről

Valaki a tolvajt megkötözi, annak legyen hatalma, hogy megkötözvén azt, a biró eleibe vigye, akár méltán, akár méltatlanul kötözte légyen meg.

1. § Valaki pedig nem engedné megkötözni, fizessen ötvenöt pénzt és kötözötten ugyanazon büntetést szenvedje.

 

4. Fejezet a lopás vádjától való megtisztulásról, mikor az egész falu tolvajnak kiált valakit

Ha valakit ennekutána az egész falu tolvajnak kiált, próbával kell megbizonyitani.

1. § A miből ha tisztának tetszenék meg, fizessen a falu csak egy pénzt a papnak. De ha vétkesnek itéltetik, foszszák meg minden vagyonától, mely a királyra szálljon, és egy negyedrészt adjanak belőle a falu népének.

2. § Ha pedig a falu lakosai egyenként mondanak valakit lopónak, egy pénzt kapjanak.

3. § Ha pediglen egy rész vádolja, más rész védelmezi a tolvajt, a védelmezőkre hallgatni nem kell; és ha a vádlott a próbán vétkesnek találtatik, nekik ne legyen részök a büntetés negyed részében.

 

5. Fejezet a lopott jószág nyomon kereséséről

Ha valaki ellopott jószága nyomán vagyon, küldje követét előre a faluba, hová a nyom vezet, nehogy a falubeliek az ő barmaikat kihajtván, eltapodják a keresett nyomot; a mit ha általkodottan megcselekednének, fizessenek meg az elveszett jószágért.

1. § Ha pedig a falubeliek előbb kihajtották az ő barmaikat, hogynem a követ elérkezett volna, akkor a nyomozók házról-házra motozzanak, a mint nekik tetszik.

2. § Ha valakinek valamije elveszett, vigyen alkalmas tanukat a jószág nyomozására, a hol azt lenni gondolja; és ha mások tiltanák őt a nyomozástól, próbáltassanak meg a tiltók, és ha vétkesek lesznek, veszszenek mint tolvajok; ha pedig megtisztulnak, fizessenek a tilalomért ötvenöt pénzzel.

3. § Ha vitézek az ő ispánjok ösztönzéséből vetnek akadályt a nyomozásnak, fizessen értek ötvenöt pénzt az ispán és annak utána próbáltassék meg.

 

6. Fejezet a birónak szolgaszemélyre vagy szabad emberre való törvénytételéről

Ha valamely biró le nem vágatja a szolgának orrát, avagy a szabad embert fel nem akasztatja, mindene veszszen, kivéve fiait és leányait; és magát a birót adják el szolgaságra.

1. § Ha pedig ártatlant akasztat fel, száztiz pénzt fizessen és az elitéltnek minden javait adja vissza övéinek.

2. § És ha két alkalmas tanuval megmenti magát, akkor attól, a ki őt a tanács előtt bevádolta vala, ötvenöt pénzt vegyen.

3. § És ha törvényre menne a dolog és a biró igaznak tetszenék meg, vádlóját sujtsa azon büntetés, melylyel a biró lett volna sujtandó.

4. § És ha tehetősebb ember a birónál, szabadságát is veszitse el.

 

7. Fejezet a lopott jószágot vásárló kalmárról vagy kereskedőről

Senki ne adjon vagy vegyen vásáron kivül.

1. § Ha valaki ennek ellenére lopott jószágot vásárlana, veszszenek mindnyájan: mind a vevő, mind az eladó, mind a tanuk.

2. § Ha pedig igaz jószággal kereskednek, veszitsék el azt meg az árát, és a tanuk ugyanannyival bünhödjenek.

3. § Hogyha pedig vásáron kötnek alkut, kössék a biró meg a vámos előtt és tanuk jelenlétében.

4. § És ha kitudódik, hogy a mit vásárlottak, lopott jószág légyen, a vevőt mentse meg ugyan a biró meg a vámos tanubizonysága, de az eladót adják kézre a tanuk.

 

8. Fejezet az emberölésről

A ki kivont karddal embert öl, vessék tömlöczbe a király itélete szerint és oszszák három részre minden vagyonát: ugymint szőlleit, földeit, cselédségét, szolgáit.

1. § Ebből két rész illesse a megöltnek rokonságát, a harmadikat adják a gyilkos fiainak és feleségének.

2. § Ha pedig száztiz pénz érőnél kevesebb vagyona lenne, szabadságát is veszitse el.

 

9. Fejezet arról, ha valakinek családjabelije lop

Ha valaki Isten kedvező kegyelméből gyermekét vagy atyjafiát, vagy akármely közelvaló rokonát a törvény keze előtt éri lopáson rajta, az ilyen tolvaj ne szenvedjen akasztófát vagy testi veszedelmet, hanem adják el mint számkivetettet, ha közrendü ember; ha pedig nemes embert kapnak azon vétekben rokonai, azt nem kell eladni, hanem vessék a tömlöcz fogságába.

 

10. Fejezet arról, ha valaki az ő szolgáját éri lopáson

Ha pedig valaki az ő szolgáját éri rajta, hogy vagy az övéből, vagy a másokéból lopott, az előbb mondottak szerint ne kimélje azt orra levágatása végett a birák kezébe adnia.

 

11. Fejezet a más házára támadó nemesről vagy vitézről

Ha valamely nemes vagy vitéz más nemes ember házára megyen és ottan viaskodik és a ház asszonyát bántalmazza: ha van annyit érő vagyona, két részt adjon belőle birságul az ő rosz cselekedetiért, a harmadik pedig a feleségének és fiainak maradjon.

1. § Hogyha pedig vagyona nincsen, megnyirt fejjel, kötözötten, ostorozva hordozzák körül a piaczon és ugy adják el szolgaságra.

2. § Más szabad emberek, ha kik vele valának, ötvenöt bizanczi pénzzel fizessenek meg vétkökért. A szolgák pedig azonképen bünhödjenek, miképen az ő uraik. De ha mások szolgái urok tudtán kivül egyelednek a harczba, azokat adják el, és áruk felerésze legyen az ő bünök birsága, felerésze pedig urokat illesse.

 

12. Fejezet a lopáson kapott szabad emberről vagy szolgáról, és a szabadoknak szolgaságra vetett fiaikról

Ha szabad embert vagy szolgát lopáson kapnak, akaszszák fel.

1. § Ha pedig az akasztófa elől templomba menekedik, hozzák ki onnan és vakitsák meg.

2. § A lopáson kapott szolgát, ha templomba nem menekedik, akaszszák fel szinte mint a szabad embert; és a felakasztott szolga legyen kára az ő urának, az ellopott jószágnak pedig a jószág gazdája vallja kárát.

3. § Ha lopáson kapott szabad ember a templomba menekedik, és kihozattatván onnan szemét veszti, tizedik esztendejekben járó vagy annál kissebb koru fiai és leányai szabadok maradjanak; de ha tiz esztendőnél idősebbek, vessék szolgaságra őket és minden vagyonukat vegyék el tőlök.

4. § Ha szolga vagy szabad ember ludat vagy tyukot lop, tolják ki fél szemét és a mit lopott, adja meg.

 

13. Fejezet arról, ha papi renden valók lopnak

Ha papi renden való ember ludat vagy tyukot, gyümölcsöt vagy más effélét lop, fenyitse meg csak az ő előljárója vesszővel, de a mit lopott, azt megtériteni tartozzék. Ha többet érőt oroz, püspöke vesse le papi rendjéről és itéljék meg a köztörvény szerint.

 

14. Fejezet a lopásban talált szabad emberről

Ha valamely szabad ember tiz dénár árát lop, akaszszák fel. Ha tiz dénárnál kevesebb érő leszen, adja meg a lopást tizenkétszer és egy ökörrel váltsa meg magát.

1. § Ha pedig szolga lop annyit, kétszer adja meg és bünhödjék az orrával érte.

2. § A szökevény szolgát, ha valahol tolvajságban tapasztaltatik, vakitsák meg; és azért végezők, hogy se fel ne akaszszák, se nyelvét ki ne messék, hogy ha annakutána az ő ura megtalálja őt, rajta kereshesse, ha valamit elvesztett volna.

 

15. Fejezet hogy semmiféle kereskedőnek ne legyen szabad lovat vagy ökröt árulni vagy venni, hanem csak annyit a mennyi az ő szükségére kivántatik

Ez ország végein sehol semmiféle kereskedő ne merjen lovat vagy ökröt árulni vagy venni; hanem ha szükség, lovat egyedül a maga használatára, avagy szántó ökröt igába valót vegyen, ha kedve tartja.

 

16. Fejezet arról, a ki lovat és ökröt árul a király engedelme nélkül

Ha valaki a király engedelme nélkül viszen árulni lovat a végekbe, az ott való ispán vegye el tőle lovát, a ló gazdáját pedig vesse tömlöczbe, miglen az ő ispánja bizonyságot tenne mellette.

1. § És ha vétkes leend, bünhödjék mint tolvaj; különben pedig bocsássák bántatlan szabadon, de lovát, mit oda vitt, veszitse el.

 

17. Fejezet az ispánoknak az ő tisztségektől való megfosztásáról, ha az adást vagy vételt megengedik

A végek ispánjai, ha megengedik, hogy valaki a király engedelme nélkül áruljon lovat vagy ökröt e haza határán tul, fosztassanak meg az ő ispánságok tisztétől.

1. § Tehát a végbeli katonák, a kiket közönségesen őröknek neveznek, ha az ispán tudtán kivül mivelnek valami afféle dolgot, ha szegények, veszitsék el szabadságukat.

2. § A kik pedig azon őröknek előttök járóik, ha olyan vétekben találtatnak, veszszenek mindenestől valamijek vagyon: egyedül fiaik és leányaik maradjanak szabadságban.

 

18. Fejezet a jövevény kereskedőről

Ha más ország tájáról jövevény ember érkezik a végekbe lovat venni, vagy egyéb áruval való kereskedés okáért, menjen azon végbeli ispán követével a király eleibe, és vásároljon a király engedelméből, a mit és a mennyit engedni fog neki, a király poroszlója előtt.

 

 

Szent László Király Dekrétomainak Harmadik Könyve

1. Fejezet a századosokról és tizedesekről

Ezt végezék, ily törvényt szerzének: hogy a király követe menjen minden vármegyébe és a kiket közönségesen őröknek neveznek, azok századosait és tizedeseit mind az alattok valókkal egyetemben összehiván, parancsolja meg nekik, hogy valakit tolvajság vétkében tudnak, valljanak reá; és ha azok, a kikre rávallanak, próbával akarják megbizonyitani ártatlanságokat, adassék meg nekik a próba. És a kiket az őrök megneveznek, tizenként álljanak elő és minden tizért egy közülök hordozza meg a vasat; a ki ha igazul, a többi kilencz is igazult legyen; ha pedig nem, akkor mind a kilencze próbát álljon, ki-ki magáért. És ki a kilenczért fogott vala vasat, ő magáért is azonképen hordozza meg azt.

1. § Annakutána meg kell kérdezni mind a jobbakat és a népet, ha tudnak-e valamely tolvajsággal hires falut; és ha jelentenek olyat, mondja meg a király követe a falubelieknek, hogy a kiket azon faluban lopóknak ismernek, adják ki. Azokat pedig, a kiket kiadnak, ha próbával akarják menteni magokat, meg ne tiltsa tőle; de a kikről már annakelőtte hallatott volna, hogy tolvajok lennének, azokat semmiképen próbára ne bocsássa.

2. § Továbbá azon falu lakosai tizen-tizen csoportozzanak, és a tizedik hordozza meg kilenczért a vasat. Ha tiszta leszen, a többi kilencz is tiszta legyen; ha vétkeseknek tetszenek meg, minden egyik magáért álljon próbát, mint feljebb mondtuk; a tizedik pedig, a ki kilenczért próbálkozott vala, maga is azonképen próbáltassék meg.

3. § Azután járjon a király követe faluról falura és tudakozzék a faluk népétől; és valahol tolvajt tudnak, jelentsék meg. Azt is tegye hirré, mikép egész Magyarország fejedelmei esküvel fogadták, hogy a tolvajnak nem kedveznek, sem el nem rejtik azt. Ők is hasonlóképen cselekedjenek.

4. § És ha a pórok követni akarják az eskü szavát, mondják meg a tolvajokat, kit hol tudnak. De ha ennekutána vádolja őket valaki, hogy a tolvajokat elrejtették volna és ily módon hitszegésben tapasztaltatnak, tiz pénzen váltsák meg nyelvöket és vezekeljenek a kánonok szerint.

 

 

2. Fejezet azokról szól, a kik mások szolgáló népeit megtartóztatják

Azt is parancsoljuk, hogy azon király követe hirdesse meg nyilván mindeneknek, nemeseknek és nem nemeseknek, elsőben a püspököknek, apáturaknak, ispánoknak, azután pedig a kissebb rendüeknek, hogy a kiket a várak népeiből vagy az inek nevén nevezett szolgáló népek közül Endre király és Béla herczeg idejétől fogván és a Sarchas nevü biró összeirása óta megtartóztattak, akárkik legyenek, azokat Nagyasszony napja ünnepén mind a király eleibe állassák.

1. § Hogy ha valaki ellenkezni talál, kétszer adja meg az árát; vagy ha valakinek mentsége vagyon, jőjjön a mondott ünnepen az udvarhoz és mentse magát.

2. § Szinte azon ünnepnapon jőjjenek az udvarhoz azok is mindnyájan, a kiket üzbégeknek mondanak; és valamit a király itélőszéke végez rólok, annakutána abban maradjanak.

3. § És akárki legyen, a ki az elől mondott napon tul tartóztatna magánál valakit azok közül, a kiknek akkoron elbocsátását parancsoljuk, adjon kétannyit érte és ötvenöt pénzzel fizessen a parancsolat általhágásáért; és ha valami gyanuság támadna felőle, mint ki a másét tartogatja, mert a kit megtartóztatott, lopó és lator hirében áll vala, próbával igazolja magát. Ha vétkes leend, őt is mint lopót itéljék meg.

4. § A kiket közönségesen üzbégeknek nevezünk, akárki szolgálatában legyenek, Nagyasszony napján vigyék a király eleibe őket.

5. § A mit ha valaki elmulatna, kétszer megannyit adjon érte és annakfelette bünhödjék a törvényszegésért ötvenöt pénzzel.

 

3. Fejezet a nádorispánról és az ő pecsétjéről és hatalmáról

Tetszett azt is végeznünk, hogy mikor a nádorispán haza megyen, a király és udvara pecsétjét annál hagyja, ki az ő helyén leszen, hogy valamint egy a király udvara, azonképen pecsétje is egy legyen.

1. § Valamig pedig azon ispán otthon leend, senkire pecsétjét ne küldje, hanem csak azokra, kik udvarnokoknak hivattatnak; és a kik szabad akaratjokból járulnak eleibe, azokon legyen hatalma itélnie.

2. § Ha máskülönben cselekszik, ötvenöt pénzt fizessen.

3. § Hasonlóképen a herczeg ispánja is, ha mást mint ki alatta vagyon, megitél, ugyanazon törvénynyel fenyittessék.

 

4. Fejezet arról, ha akármely tolvaj a templomba menekedik

Ha szabad ember lop és templomba menekedik, a melyik egyháznak oltalmát kereste, annak legyen szolgájává.

1. § Az pedig, a kinek javallásával megmenekedett, veszitse el az ő igazságát.

2. § Ha utóbb szabadon bocsátja a pap, ő maga szolgáljon helyette az egyháznak. Azt pedig, a ki lopott, adják el más vidékre, és ha annakutána visszatérend, foszszák meg szeme világától.

 

5. Fejezet a szolgáról vagy szabad emberről, ha ugyanazon vétek okából templomba menekedik

A szolgát, ki lopván, templomba menekedik, adják vissza az ő urának, és a kinek tanácsából menekedett, elégitse meg az egyházat két pénzzel.

1. § És ha szabad ember mivel tolvajságot, de sem meg nem fogják, sem meg nem kötözik, és ugy menekedik a templomba, legyen hasonlóképen az egyház szolgájává, és a kit meglopott, az ne veszitse el az ő igazságát.

2. § Ha szolga menekedik ily módon a templomba, váltsa meg ura egy pénzen, és a kit meglopott vala, annak minden kárát forditsa vissza.

3. § Továbbá, ha valamely szolga valami derék dolgot és annyit oroz, a mennyit ura megtériteni nem tud, adjon a kárvallott egy pénzt az egyháznak és legyen a szolga az övé.

 

6. Fejezet a lopásban talált asszonyról

Ha valamely férjes asszony lopásra vetemedik, veszitse orrát, őt pedig adják el és minden vagyona, melylyel férje halála után máshoz mehetett volna feleségül, veszszen utána.

1. § És ha özvegy asszony esik azon vétekbe, tolják ki fél szemét, és kivévén az ő fiait illető részt, legyen semmivé a maga részével.

 

7. Fejezet a lopó leányról

Ha valamely hajadon leány lop, adják el és ne nyerje vissza többé szabadságát.

1. § És ha valaki felszabaditja, veszitse el az árát, a leányt pedig vigyék a király udvarába.

 

8. Fejezet a tiz vagy hat dénár érőt lopó tolvajokról

A szabad ember, ha tiz dénár érőt lop, veszszen minden vagyonával. Ha kevesebbet, vájják ki fél szemét és itéltessék meg szent István törvénye szerint.

1. § Továbbá a szolga, ki hat dénár árát lop, veszitse mind a két szemét; ki kevesebbet, fél szemét; és a mit orzott, azt az ő ura téritse meg és fizesse vissza kétszer.

 

9. Fejezet azokról, a kik tolvajt fognak

Valahányszor tolvajt fog valaki és megkötözi azt, három napon által tartóztassa csak magánál, negyed napra pedig állassa a biró eleibe.

1. § És ha talán azt mondja, hogy a tolvaj bünös társainak is nyomára akar menni, hat heti engedelem adassék neki és azonközben nyomozza ki a bünös társakat, a mint igérte vala; de ha meg nem találja őket, királyi törvényt lássanak reá.

2. § Ha pedig három napon tul tartóztatja meg a tolvajt, és negyed napra, mint mondtuk, a biróhoz nem viszi, és osztán azon tolvaj rokonai vagy ura, ha ura vagyon, zajt ütnek miatta, állassák a biró eleibe; és a ki fogságban tartá és törvény szerint harmad vagy negyed napra kézbe nem adta, azt is állassák a biró eleibe, és mivelhogy törvénytelen tartóztatta meg a tolvajt, fizessen tiz pénzt birságul, a tolvajt pedig itéljék meg törvény szerint.

3. § És valaki a biró itéletét makacsul mellőzi, hat pénzt fizessen; a biró pedig hozassa bé a tolvajt erővel, és ha a tolvaj próbát kiván és a próbán ártatlannak tetszik meg, azon hat pénzből egy a szentegyháznak járjon: ha pedig vétkes leend, adják el minden vagyonával a király javára.

 

10. Fejezet azokról, a kik hadjárat idején lopnak

Mikor a király hadakozik és történetesen azonközben fog tolvajt valaki, őrizze jól, a ki megfogta; de mihelyt a király és főemberei haza térnek, a mondott időhatáron tul magánál tartóztatni ne merje.

1. § Hogyha másképen cselekszik, hat pénzzel fizessen érte.

2. § Továbbá, valaki a hadban lop, veszszen mindenestől.

 

11. Fejezet a városról városra járó kereskedőkről

Ha valaki városról városra járván, vásárol avagy árul, és utóbb kivilágosodik, hogy lopott jószágot adott el, az eladó mint tolvaj bünhödjék, a tanukra pedig lássanak törvényt. Ha vétkeseknek találtatnak, tolvajok gyanánt itéljék meg őket.

 

12. Fejezet a nemes ember udvarában kapott tolvajról

Ha valaki nemes ember udvarában követ el tolvajságot, jelentsék meg azon udvar urának vagy az ő poroszlójának.

1. § És ha történetesen ugy esnék, hogy egyikök sem lenne otthon, várni kell tiz napig; ha tizenegyed napra sem jő meg egyik is közülök, állassák a tolvajt a biró eleibe és bánjanak vele törvény szerint.

 

13. Fejezet a bitang jószág szedőiről

A bitang jószág szedője, kit közönségesen joch-szedőnek mondanak, valamit csak egybegyüjtend, hajtsa a vármegyére; és a király lovásza meg a megye ispánjának lovásza épitsenek aklot a vár allyán, és a mi baromféle szent Mihály árkangyal napjáig összeszedődik, azt ott tartsák; a szökevény szolgákból két részt adjanak a király poroszlójának, a harmadik az ispáné legyen; és a mondott ünnepnapig hagyják és tartsák ottan az egészet; szent Mihály napja után pedig, mikor megosztják, a püspök embere tizedet vegyen belőle.

1. § Szent Márton napjától szent György napjáig a juhokat és ökröket szedjék össze, azután oszszák meg hasonló módon.

2. § És ha a bitang jószágot szedő, kit emliték, e rendelést általhágja, veszszen minden javával, kivéve fiait és az ő feleségét.

3. § Az ispán szedője, ha szabad ember, hasonló módon pusztuljon; ha szolga, vegyék el az ispántól.

4. § Ha a király szedője eltagad vagy másnak ad valamit abból, a mit egybegyüjtött, mind ki kapta, mind ki adta, mindketten veszszenek; és ha valaki tőle tagad meg valamit, a mennyit megtagadott, annyit fizessen tizenkétszer érte.

 

14. Fejezet azokról, kik a futó követektől elhagyatott lovat megtartóztatják

Ha valaki futó követektől elhagyatott lovat fog el, három hétig mutogassa a templomnál vagy a sokadalomban; és ha gazdája nem kerül, adja a király szedőjének.

1. § Hasonlóképen bánjanak a tolvajoktól elhagyatott lovakkal; és ki a tolvajt lovastul fogja meg, adja a tolvajt a biró kezébe, a ló pedig legyen az övé.

 

15. Fejezet azokról, a kik megvetik a király törvényét

A ki tehát a király és a nagyok törvényét megtöri: ha püspök, vegyen itéletet a király akaratja szerint; ha ispán, foszszák meg az ő ispánságától; ha százados, vessék ki tisztéből és azonfelül ötvenöt pénzzel bünhödjék.

1. § Ha vitéz, hasonlatosképen ötvenöt pénzzel bünhödjék.

 

16. Fejezet a birákról

Minden biró a maga járásában itéljen; az az, senki a birák közül az ő törvényes hatóságán kivül ne biráskodjék.

 

17. Fejezet a templomba futamló és magokat ártatlannak kiáltó tolvajokról

Ha valami tolvajok, akár szolgák, akár szabadok, templomba futamlanak és ártatlannak kiáltják magokat, próbáltassanak meg.

1. § Hogyha bünösök lesznek, ugy itéljék meg őket, mintha be sem léptek volna a templomba; ha pedig megvallják bünöket, bánjanak velek szent István törvénye szerint.

 

18. Fejezet hogy senki ne merjen a tolvajjal megegyezni

Senki ne merjen a tolvajjal megegyezni; valaki pedig miveli azt, ötvenöt pénze bánja meg.

 

19. Fejezet a tolvajt senki ne vigye máshol való biró eleibe

Azt is akarjuk, hogy ha valaki tolvajt fog, azon biró lásson törvényt reá, a kinek határában a tolvajt megfogták.

 

20. Fejezet a birtokba fogott jószágról

A birtokba fogott jószágot szent György napjától kezdve Keresztelő szent János napjáig szedjék össze és hajtsák a vármegyére, és tartsák ottan szent Mihályig és mutogassák szorgalmatosan a sokadalmon, hogy ha valaki a magáéra talál benne, váltsa meg: szolgáját kilenczven dénáron, lovát tizenkét dénáron, ökrét öt dénáron.

1. § Ebből két rész illesse a királyt, a harmadik legyen az ispáné.

2. § A mi jószágnak pedig szent Mihály napjáig nem akad gazdája, azt oszszák meg a mondott arány szerint; mindazáltal eladni vagy elrejteni semmiképen nem szabad, hanem csak munkára használhatják.

3. § Hogy ha a szedő ad el vagy rejt el valamit, háromszor téritse vissza és maga tiz pénzt fizessen birságul.

4. § Az ispán pedig, ha reá bizonyodik, hogy azt cselekedte, ötvenöt pénzt fizessen.

5. § Azt is parancsoljuk, hogy a kinél Béla király ideje óta birtokba fogott jószág vagyon, szent István napjáig bocsássa ki kezéből.

 

21. Fejezet azokról, a kik másnak a szolgáját vagy cselédjét fogadják magokhoz

Tiltjuk, hogy senki másnak a szolgáját vagy cselédjét magához ne fogadja.

1. § A ki pedig befogad olyat: ha ispán, tudja meg, hogy kétszer adja vissza és hozzá ötvenöt pénzt fizet; ha tisztbéli személy, adjon a kár kétszeresén felül huszonöt pénzt; ha közrendü ember, a kár kétszeresével és öt pénzzel bünhödjék.

2. § Hogy ha a befogadott vagy lopás vagy egyéb vétek okáért lappang, és a befogadó tudván az ő vétkét, megtagadja, hogy nem tudna róla: ha ispán, hittel mentse magát és annakfelette ötvenöt pénzt fizessen; ha pedig közrendü ember, hasonlóképen adja hitét és tegyen eleget öt pénzzel; és ha a tolvaj ellene kiabál valamit, hallgattassék meg.

 

22. Fejezet a letett és ujan rendelt birákról

Ha valaki a birák közül el nem intézte a pert, minekelőtte az ő hatalmát letette volna, menjen a helyébe rendelt biróhoz, és a hogyan itélni szándékozott vala, igazitsa el azzal; és azután a birságból kilenczedet, az uj biró pedig tizedet vegyen.

 

23. Fejezet az ál birákról

Ha tapasztaltatnék, hogy holmi ál birák titkon itélnek, azon biró eleibe vigyék őket, a kinek határában megtaláltatnak; és kikérdeztetvén tőlök a perben forgó dolog, a mit itéltenek, adják meg annak a kétszeresét és azonfelül tiz pénzzel bünhödjenek.

 

24. Fejezet a pert halogató birákról

Ha valaki a birák közül harmincz napon tul halogatja a pert, csapják meg.

 

25. Fejezet a pecsétküldő birákról

A biró akárkire reá küldhesse az ő pecsétjét, kivéve a papokat és egyházi személyeket, meg az ispánokat.

1. § Valaki pedig azt hireszti, hogy a biró nem itélt igazán, és meg nem bizonyitja, öt pénzt fizessen; de ha rajta veszt a biró, téritse meg kétszer a mit itélt, és annakfelette adjon öt pénzt birságul.

2. § A biró esztendeig feleljen az ő biróságáról, azontul ne vonják feleletre.

 

26. Fejezet azokról, kik a biró pecsétjét semmibe veszik

Ha valaki a biró pecsétjét megvetvén, az idézésre elő nem áll: először öt pénzzel bünhödjék; másodszor ismét annyival; harmadszor veszitse ügyét és megnyirt fejjel adják el adósságáért.

 

27. Fejezet azokról, a kik otthon vínak meg ügyökért

A kik megvinak otthon és a biró eleibe nem viszik ügyöket, azokon a birónak semmi keresete ne legyen. Ha hozzá jőnek, tetszése szerint itéljen; és ha megegyezteti őket és ezért adnak a birónak valamit, egy harmadot magának, két harmadot a királynak tartson belőle.

 

28. Fejezet a futó követekről, hogy három mérföldön tul el ne vigyék a lovat

Futó követ egy se merje a harmadik falun tul elvinni a lovat, és sem a templomba, vagy a püspök avagy ispán udvarába igyekező emberek, sem papok vagy egyházi személyek lovát el ne vegye, szekerökből ki ne fogja.

1. § Különben akármicsoda lovat talál, elveheti, hogy a király követsége hamarabb járjon.

2. § A ki pedig a futó követet megveri, ötvenöt pénzzel, a ki kantárszáron fogván visszatartóztatja, tiz pénzzel bünhödjék.

 

29. Fejezet arról, a ki elveszett jószágát keresi

Ha valaki szökevény szolgáját vagy akármi elveszett jószágát indul keresni, senki meg ne tiltsa tőle.

1. § A ki pedig megtiltja, vagy a keresőt megveri, tiz pénz érő tiz tinót adjon birságul vétkeért.

 

Forrás: CompLex Kiadó Kft. 1000 év törvényei internetes adatbázis"

Szólj hozzá...

    FaceBook  

    Belépés/Regisztráció

    Bethlen Gábor Alap

    kormany tamogatas
    Bethlen Gábor Alapkezelő által kiírt "Hagyományos népi mesterségek a Bácskában és iskolabusz működtetése" címen 500.000 forintos  támogatást nyert a Szent László Határrendész Közhasznú Egyesület 2017.január 01-től, 2017.december 31-ig.

    Pályázatok

    • CEDEFOP

      A CEDEFOP kihívásának lényege, hogy mobilizálja azokat a csoportokat, melyek szakoktatás - és képzésben részesülnek (VET), az egész Európai Unióban, valamint Norvégiában és Izlandon. A verseny által ezek a csoportok megmutathatják, hogy milyen képzésekben vesznek részt, és mi az, amit[…]

    • EU in my Region

      Két fotót készítsen: az egyiknek magát a projektet, a másiknak pedig az uniós támogatást ismertető tájékoztató táblát kell ábrázolnia. Legyen kreatív! Töltse fel mindkét képet a platformra.

    • Europe in my Region - Blogverseny

      EVegyen részt a blogversenyen, és nyerjen egy háromhetes uniós kommunikációval foglalkozó brüsszeli tanfolyamot!Írjon és tegyen közzé egy blogbejegyzést bármely uniós támogatásban részesült projektről.

    • Nyújtsd a kezed!

      A Magyar Segítő Kezek Alapítvány grafikai pályázatot hirdet az alapítvány logójának megtervezésére. Alapítványunkat azért hoztuk létre, hogy segítő kezet nyújtsunk azoknak az embereknek, akik fogyatékkal élnek, vagy akik súlyos illetve gyógyíthatatlan betegségben szenvednek.

    • Hagyományaink megjelenése és új hagyományok kialakítása az iskolakertben

      Idén 150 éves a népiskolai törvény - ami az iskolakertek hazai elterjedésében döntő szerepet játszott. Az iskolakertek e nagy korszakának hagyományai a mai kerteket is éltetik, bennük forrásokat, inspirációt, lelkesedést meríthetnek a mai kert-pedagógusok.

    • Inspiráló iskolakertek

      Az Iskolakertekért Alapítvány pályázata iskolakertet működtető, Iskolakert-hálózati közösségek számára

    • Az Év Széchenyi Vállalkozása 2018

      A pályázatot a Gróf Széchenyi Család Alapítvány kezdeményezte. Az Év Széchenyi Vállalkozása díj egy olyan kitüntetés, mely a nyertes számára kiemelkedő társadalmi és szakmai elismerést jelent.

    • Kapszulakollekció: tervezd meg az év legjobb utazó gardróbját és nyerd meg álmaid utazását!

      Élsz-halsz a divatért, de nem szereted a hideget? Ha magadra ismersz, akkor egy nagyszerű hírem van a számodra! "Télből a nyárba" mottóval divattervezési pályázat indul, melynek győztese utazást nyer a novemberi Dubai Design Weekre :)

    • Századok recenziós pályázat

      A Magyar Történelmi Társulat Századok című folyóirata recenziós pályázatot hirdet. Olyan pályaműveket várunk, amelyek a közelmúltban megjelent, új és jelentős tudományos eredményeket tartalmazó történelmi tárgyú szakmunkák (monográfiák, konferencia-, illetve tanulmánykötetek) érdemi, elemző és értékelő bemutatására vállalkoznak.

    • Az év orvos költője és Az év orvos írója

      Irodalmi Rádió pályázata - 2018. "Az év orvos költője" és "Az év orvos írója" kitüntető címek megszerzéséért továbbá lehetőség az Irodalmi Rádió hangzó- és nyomtatott kiadványsorozataiban, rádióműsoraiban, felolvasóestjein, netköteteiben való megjelenésre, az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez való csatlakozásra is.

    LEADER

    kis projekttabla

    Darányi Ignác Terv

    Eszkozbesz SztLaszloHatarrendesz

    Szt László Határrendész Daranyi 1 A3

    Szt László Határrendész Daranyi 2 A3

    Szt László Határrendész Daranyi 3 A3

    Statisztika

    Látogatók
    1786
    Cikkek
    819
    Webcímek
    14
    Cikkmegtekintések találatai
    1040482

    Ki van jelen

    Oldalainkat 20 vendég és 0 tag böngészi

    Legújabb felhasználók

    • liochenibbcros
    • holsniwelo
    • lkomgenrefi
    • sonbathinktalk
    • premagoras

    AZ ÖN IP CÍME