Parancsoljuk, hogy a másodnős papok és diakonusok és a kik özvegygyel vagy urahagyott asszonynyal keltek egybe, bocsássák el azt magoktól, és bünbánat után térjenek vissza az ő papságok rendjébe.

1. § A kik pedig a tiltott házasságtól elállani nem akarnának, azok a kánoni törvény szerint alacsonyabb rendre lépjenek alá.

 2. § És parancsoljuk, hogy az elbocsátott asszonyokat adják vissza az ő rokonságuknak; és mivel nem valának törvényes társak, legyen szabad házasságra menniök.

2. Fejezet azokról szól, a kik szolgálóleányt vesznek feleség gyanánt

Ha pedig valamely pap az ő szolgálóleányát vette társul magához feleség gyanánt, adjon tul rajta; mit ha nem akarna, adják e mégis, és az árát vigyék a püspöknek.

3. Fejezet a papoknak ideiglen adott engedelemről, hogy feleségökkel maradhassanak

Az olyan papoknak pedig, a kik első és törvényes házasságban élnek, minthogy a szeretet kötötte és a szent Lélek birta egybe őket, ideiglen való engedelmet adtunk, mig az apostoli szent atya adna tanácsot rólok nekünk.

4. Fejezet arról, ha a püspök enged azoknak, a kik tiltott házasságukat felbontani nem akarják

Ha pedig valamely püspök vagy érsek, megvetvén a zsinat végzését, engedne annak, a ki tiltott házasságát felbontani nem akarja, vagy javallaná az ő cselekedetét, avagy egyházat adna neki, vagy megengedné hogy papi rendje tisztéhez tartozandó valami dologban eljárjon, itélje meg a király és itéljék meg püspöktársai, a mint jónak látják.

1. § De ha a főesperes lenne elnéző a püspök tudtán kivül, vagy a pap annak megegyezésével maradna meg az ő vétkes állapotjában, tegyen itéletet a püspök szabad akaratja szerint.

5. Fejezet az egyháznak igért adomány meg nem adásáról

Akárki épit házat Istennek és ahoz adományt igér, de igéretét nem teljesiti, elsőben is a püspöknek legyen hatalma annak teljesitését követe által sürgetnie; kinek ha valaki ellenemond, és ellenemondván a követet megveri, legyen birája a király.

6. Fejezet az egyház javainak a pap gondatlansága miá való vesztéről

Valaki a papok közül az egyház javait az ő tulajdon házához viszi és ottan eladja, vagy gondatlanságból elvesztegeti, téritse meg az egyháznak háromszor.

7. Fejezet a háboru időkben elpusztult templomok felépitéséről

A háború időkben elpusztult vagy leégett templomokat épitsék fel a hivek a király parancsolatjából; kelyheket és öltöző ruhákat a király költségén vegyenek; könyvekről gondoskodjék a püspök.

8. Fejezet a régiség miá romba dült templomokról

A régiség miá romba dült templomokat épitse meg a püspök.

9. Fejezet az izmaelita kalmárokról

Ha az izmaelitáknak nevezett kalmárok között volnának olyanok, a kik a keresztség után környülmetélkedvén, visszatértek az ő régi törvényökre, távoztassák el székeiktől és telepitsék más falukra őket.

1. § A kik pedig itélet szerint bünteleneknek találtatnak, azok az ő tulajdon székekben vagy házaikban maradjanak.

10. Fejezet a zsidókról, ha keresztyén asszonyt vesznek társul magokhoz

Ha zsidó keresztyén asszonyt veszen társul magához, vagy valamely keresztyén személyt szolgaságban tart az ő házánál, vegyék el tőle és adják vissza annak szabadságát; a ki pedig eladta volt, attól az árát vegyék el és legyen az a püspökök jövedelme.

11. Fejezet azokról szól, a kik vasárnap és ünnepeken templomba nem mennek

Valaki vasárnap vagy nagyobb ünnepeken el nem megyen a község templomába, csapják meg.

1. § Ha pedig a falu távolabb esik és a falu népe el nem mehet a templomba, mégis egy közülök menjen el mindnyájak képében, kezében a bottal, és vigyen az oltárra gyertyát meg három kenyeret.

12. Fejezet a mondott ünnepnapok megtartásáról

Ha valaki e napokon vadászni talál, vegyék el ebeit és a lovát; de lovát ökrön válthassa meg.

1. § Ha pedig pap vagy egyházi személy vadászna, veszitse el egyházi rendjét, miglen eleget teend vétkeért.

13. Fejezet a parázna asszony megöléséről

Valaki mással paráználkodó feleségét megöli, Istennek adjon számot róla; és ha kedve tartja, vegyen mást feleségül.

1. § De ha valaki az asszony közelvalói közül ellene kelne, hogy igaztalanul ölte volna meg, biró eleibe vigyék a dolgot; és minden módon arról tudakozzanak a szomszédoktól, ha gyülölségben és utálatban lett volna-e az ő férje előtt, avagy az ő paráznasága felől valami gyanuság támadott volna-e már előbb? és a biró itéljen benne igazság szerint.

14. Fejezet arról, a ki gyertyát engedelem nélkül viszen el

Ha valaki az ő papjának és társainak engedelme nélkül gyertyát viszen el, tiz pénzen váltsa meg azt a kezét, a melylyel orzott.

15. Fejezet arról, a ki kalmárkodás okáért ront ünnepet

Valaki vasárnap vagy nagyobb ünnepeken templomba nem megyen, hanem kalmárkodik, lovát veszitse el.

16. Fejezet a vasárnap megszegéséről

A szent zsinat parancsolja, hogy a ki vasárnap vásárt üt, bontsa el sátorát, a mint állitotta.

1. § Ha pedig ellenkezik, ötvenöt pénzt fizessen.

17. Fejezet a jövevény egyházi személyekről

Ha valamely jövevény egyházi személy az ő püspökének ajánló levele nélkül jövend e hazába, törvénynyel avagy tanuvallás által kell meglátni, hogy nem talán barát vagy valami gyilkos legyen-é, avagy micsoda szerzetnek vallja magát.

18. Fejezet egyházi személyek egy helyben való megmaradásáról

Ha valamely egyházi személy, e hazában jövevény, valamely püspökhöz vagy ispánhoz áll, és az ő ura jól bánik vele és a szegődség szerint tartja őt, semmiképen el ne hagyja azt ha távozni akarna, mig a szenvedett igaztalanságról való panaszát a király nem hallja.

19. Fejezet mikor a nép az ő templomát megveti és elhagyja

Ha valamely falu népe elhagyván az ő templomát, más helyre költözik, a püspök hatalma és király parancsolatja kényszeritse visszaszállani oda, a honnan eltávozott.

20. Fejezet a paráznaságon kapott asszonyról

Ha valaki az ő feleségét paráznaságon kapván törvény eleibe viszi, tartson az asszony bünbánatot a kánoni rendelések szerint és bünbánat után fogadja vissza férje, ha akarja; ha pedig nem, hát maradjanak házasságkivül, a meddig mindkettő életben leend.

21. Fejezet miképen tartsák magokat az apátok az ő püspökeikhez

Az apátok, mint az atyák végezték vala, maradjanak meg alázatosan az ő püspökeik kormányzása alatt, a kiknek földi határában vannak.

1. § És a püspökök nem egyszer egy esztendőben, hanem gyakorta látogassák meg a kolostorokat és vizsgálják meg, micsoda mérsékletes életet és társalkodást folytatnak a szerzetesek. A szerzetbe lépők, valamely kolostorhoz akarják, ahoz ajánlják magokat javaikkal egyben; hasonlóképen az apáczák is az ő kolostoraikhoz.

2. § De ennekutána bizonyos tartózkodás helyének megnevezése nélkül szerzetest vagy apáczát a rendbe felvenni, se püspök, se apát ne merjen.

22. Fejezet a pogány módra áldozók büntetése

A ki pogány módra kutak mellett áldoz, avagy fának és forrásnak és kőnek ajándokot ajánl, akárki legyen, egy ökörrel bünhödjék érte.

23. Fejezet az egyháznak adott javakról

Valaki az ő javait vagy jószágát valamely egyháznak adta, semmi okon attól elvonni és másiknak adni ne merje.

24. Fejezet egyházi javak megtalálásáról

Egyházak javait, bárhol találtassanak meg, akár más egyházaknál, akár uraknál, annak az egyháznak adják vissza, a melyik előbbször birta vala.

25. Fejezet az ünnepek megszegéséről és a hivek holt testének eltakaritásáról

A ki meg nem szenteli a vasárnapot és az ünnepnapokat meg nem tartja, vagy a kántornapokon és ünnepek estin nem bőjtöl, avagy nem a templom mellé temeti az ő halottjait: tizenkét napon át vezekeljen kenyéren és vizen, kalodába zárva.

1. § Ha valamely ur az ő szolgája testét, vagy a falusbiró a helybeli szegény vagy jövevény halottat a templomhoz nem viteti, azonképen vezekeljen.

26. Fejezet arról, ha zsidó, ünnepnapon dolgozik

Ha valaki vasárnap vagy más nagyobb ünnepen talál zsidót munkában, tehát hogy a keresztyénség meg ne botránkozzék, valamely szerszámmal a zsidó dolgozott, azt veszitse el.

27. Fejezet az apátok szabad népeinek tizedadójáról

Az apátok az ő szabad népeiken engedjenek tizedet a püspököknek.

28. Fejezet a tüzes vas és forró viz próbájánál való tanuságról

Valahányszor vizzel vagy vassal való itélettétel leszen, legyen ott három alkalmatos tanu, hittel próbált emberek, a kik mind az ártatlannak ártatlanságát, mind pedig a vétkesnek vétkét megbizonyitsák.

1. § A vastól két pénz, a viztől egy pénz járjon a papnak.

29. Fejezet a templomon kivül való misemondásról

Egy pap se merjen misét mondani templomon kivül, hanem ha történetesen utazás okából szükség hajtja reá.

1. § De ha csak uti társa kényszeriti őt, akkor szünjék meg papi tisztétől, és a ki rákényszeritette, ötvenöt pénzt fizessen.

2. § Utazás közben pedig sátor alatt legyen szabad isteni szolgálatot tartani.

30. Fejezet a szabadok tizedadójáról és az egyház szolgálatába való szegődésökről

A püspökök vegyenek tizedet a szabadoktól.

1. § A szabadokkal pedig, akármely püspökhöz vagy ispánhoz állottak légyen, ugy bánjanak azok, a mint nekik tetszik, mindazonáltal az ő szabadságok épségben maradjon.

2. § De a kiket lelki idvességért szabaditottak fel, oly okkal mégis, hogy az egyháznak szolgáljanak, azok senkinek másnak, hanem egyedül a papnak adjanak tizedet.

31. Fejezet a hushagyatról

Az olaszok, kik a magyarság törvényes szokását követni nem akarják, tudniillik hogy ők, mikor a magyarok már elhagyták a husnak ételét, még azután hétfőn és kedden is hust esznek, ha azt mondják, hogy a mi jobb szokásunk nekik nem kellemetes: menjenek, a hová akarnak.

32. Fejezet hajadon leányon vagy asszonyon való erőszaktételről

Valaki hajadon leányon vagy asszonyon, egyik faluból a másikba menő utjában erőszakot teszen, ugy bánja meg, mintha embert ölt volna.

33. Fejezet más püspökség határában levő barmok tizedéről

Ha valamely püspök más püspökség határában ellett barmokból veszen tizedet, adja negyedrészét az ő püspökségében lakó papoknak.

34. Fejezet a lator asszonyok és boszorkányok meglakoltatásáról

A lator asszonyok és boszorkányok ugy lakoljanak, a mint a püspök jónak látja.

35. Fejezet arról, hogy miképen járuljon az apát vagy szerzetes a királyhoz vagy a püspökhöz csókadásra

Ha valamely apátságban a királynak vagy püspöknek történik látogatása, az apát és a szerzetesek ne járuljanak csókadásra a király vagy a püspök eleibe a templomban, hanem felmenvén a kolostorba és ottan renddel állván, várják a király vagy a püspök csókját.

1. § Az apát pedig engedje a királyt vagy a püspököt a kolostorba lépni, a hány emberrel és a kikkel nekik tetszik.

36. Fejezet az apát vagy szerzetes udvarlásáról a királynál

Ha pedig történik, hogy valamely apát vagy szerzetes jő a király udvarába, ne menjen a királyt köszönteni az Isten házában, hanem minekutána onnan kijött volna, a maga házában vagy sátorában köszöntse őt.

37. Fejezet az ünnepi szent böjtök megtartásáról

Végezte pedig ezen szent zsinatban tisztelendő László király, és valamennyi püspök javallásával törvénybe ment, hogy boldog István király bőjtit és Gellért püspökét, a mely napon mártiromságot szenvedett, megtartsák, és három napot szenteljenek szent Mártonnak.

1. § És a mit az ő apja bátyja, Endre király, mind ama püspökökkel, kik akkor voltanak, fogadott és rendelt vala, azt e nagy keresztyén király sem akará eltörölni, sőt inkább megerősitette: ugymint három napi bőjtöt szent Péter ünnepe előtt.

38. Fejezet a szent ünnepek megüléséről

Esztendőn által pedig ezeket az ünnepeket kell megülni: Nagykarácson napját, szent István első mártir napját, szent János evangyélista napját, Aprószentek napját, Kiskarácsont Vizkeresztet bőjtjével együtt, Gyertyaszentelő Boldogasszony napját, Husvétkor négy napot, szent György mártir napját, Filepet Jakabot böjtjével együtt, a szent keresztnek megleletét, Áldozó csütörtököt, Pünkösdkor négy napot, Keresztelő szent János napját, Péter és Pál apostolokat egy napon, szent Jakab napját, szent Lőrincz napját, Nagyasszony napját szent István király napját, szent Bertalan napját, Kisasszony napját, a szent keresztnek felmagasztalását, szent Máté apostol és evangyélista napját, szent Gellért püspök napját, szent Mihály árkangyal napját, szent Simont és Júdát, Mindszentek napját, szent Imre herczeg napját, szent Márton, szent András, szent Miklós, szent Tamás apostol napját; és mindegyik egyház ülje meg az ő szentjének és temploma felszentelésének ünnepét.

39. Fejezet a kalandosban ülő apátokról és szerzetesekről

Apátok vagy szerzetesek ne üljenek a kalandosbeli társak közzé, hanem az apát vegye kezéhez adományaikat a kolostorban, és oszsza annak rendje szerint a szerzeteseknek.

40. Fejezet azokról, a kik a tizedet eltagadják

A püspök mindenből tizedet vegyen, de ily módon: a püspök poroszlója kérdezze meg a termés vagy a barmok gazdájától, mennyije vagyon? és ha hiszen az ő szavának, szedje a tizedet a szerint; ha pedig nem hiszen, esküdtesse meg és azután tizedeljen. Gabonában pedig el ne fogadjon elegyest, hanem külön-külön szedje.

1. § És ha valaki, a püspök poroszlóján kivül más, a termés gazdáját letett hite után hamis esküvőnek mondja, számlálják meg a termést a király meg az ispán poroszlója előtt: és ha a gazdát vétkesnek tapasztalják, legyen övé csak a tized, és kilencz rész adjanak a püspöknek.

2. § De ha ki felszólalt vala, maga marad a hazugságban, ugyanazon törvény szerint fizessen vétkeért. Ha nincs a miből megváltsa magát, adják el szolgaságra őt egyedül, gyermekei nélkül.

3. § Mind az egész tizedadót be kell pedig szedni karácsonyig.

4. § A fiu, ki apja házában lakik, vagy a szolga, ne külön, hanem az apával együtt adjon tizedet.

5. § De oly fiaktól és szolgáktól, a kik külön kenyéren vannak, valamijek vagyon, mindenből tizedet vegyenek.

6. § Ha pedig valaki nyakaskodik, és megkérdeztetvén a tizedről, nem akar a püspök poroszlójának vallani, akkor a poroszló alkalmas tanuk jelenlétében tizedeljen annyit, a mennyit igazságosnak lát. Lenből vagy kenderből annyit vegyen, a mennyit marokkal a földhöz szorithat. Ha cséplett gabonát talál, tiz vederig semmit ne vegyen belőle; ha husz vagy annál több vederre való leszen, tizedelje meg.

41. Fejezet a királyi palotára jövő peresekről

Ha valamely nemes vagy vitéz, avagy az ispánok közül valaki az udvar eleibe hozván ügyét, a királyi palotában az ő peresével törvényt nem áll, és mikor a kiáltó hivja, haza ment a király engedelme nélkül, veszitse el perét és azonfelül ha mit a másiktól elvett volna, adja meg kétszer.

42. Fejezet arról, a ki a király vagy a biró pecsétjét meg nem becsüli

Ha valaki a király pecsétjét küldi másra és maga meg nem jelenik az udvarnál, veszitse el perét és fizessen öt pénzt birságul: és valahányszor ujra miveli azt, mindannyiszor öt pénzt fizessen.

1. § Ha pedig a biró pecsétjét küldi és nem jövend, száz apró pénz legyen a birsága.